Belibubáló

A Belibubáló foglalkozások átmenetileg szünetelnek!

 

A belibubáló elnevezés egy Erdélyben általánosan elterjedt altatódal kezdősorát idézi:

„Beli buba, beli, beli

Kutyasággal vagy te teli

Beli buba a párnára

Kicsi kutya a szalmára..."

Ezt a jellegzetes altatóformulát Dunántúlon és Palócföldön „Csicsíja babája", Magyarország több vidékén pedig „Tente baba, tente" kezdősorokkal énekelték évszázadokon keresztül.

A Belibubáló foglalkozásokat várandós kismamáknak és még járni nem tudó babáknak, szüleiknek és nagyszüleiknek ajánlom.

Már szállóigévé váltak Kodály Zoltán gondolatai, miszerint a gyermek zenei nevelését születése előtt kilenc hónappal kell elkezdeni. Az áldott állapotban lévő édesanya szíve alatt növekvő magzat hallása a hetedik héttől az ötödik hónapig fejlődik legintenzívebben. Nem mindegy tehát, hogy ekkor milyen hangok és zenei ingerek szűrődnek be a pocakon keresztül, illetve futnak le a magzathoz csontvezetéssel a kismama gerincén és medencéjén. Születés után is rendkívül fontos az édesanya hangja, hiszen ezt a babák felismerik, képesek kiszűrni a környezet hangjai közül, sőt előnyben is részesítik a többi hangélménnyel szemben.

A babáknak tehát már magzati korban és születésük után is sok-sok énekhangra van szükségük a „legegészségesebb" fejlődéshez, legalább annyira, mint az anyatejes táplálásra. Nem véletlenül alakult ki az a szólásmondás sem: „Már az anyatejjel magába szívta" ezt vagy azt a tudást. Az édesanya hangja a baba lelki tápláléka. Természetesen léteznek genetikai és alkati adottságok, amelyek gátolhatják a szoptatást vagy a kristálytiszta, bársonyos énekhang birtoklását. Minden édesanyát biztatok mégis arra, hogy énekeljen és mondókázzon a kisbabájának még akkor is, ha úgy gondolja, hogy hamis vagy bizonytalan az intonációja! Ebben az életkorban az ölelés, a dúdolás, a közös játék olyan ősbizalmi légkört hozhat létre, ami felnőtt korban is befolyásolhatja az érzelmi biztonság és a testi – lelki harmónia egyensúlyát. A közös játékok során észrevétlenül fejlődik a kisgyermekek hallása, ritmusérzéke, szókincse, beszédértése, motorikus és értelmi képessége is. Nem elhanyagolható érv az sem mai rohanó világunkban, hogy az együtt töltött dalos – mondókás, örömteli percekben biztosan nem lesz feszült sem az édesanya, sem gyermeke.

A Belibubáló foglalkozásokon a gyermekfolklór hatalmas kincsestárából tanítok az édesanyáknak (apáknak, nagyszülőknek, nagyobb testvérnek) bölcsődalokat, dajkarímeket, ölbeli mondókákat, népdalokat, énekes és/vagy mozgásos játékokat, valamint néptánc alapmotívumokat, könnyen elsajátítható tánclépéseket. A foglalkozás interaktív jellegű, tehát az általam bemutatott mozgásformákat az édesanya azon nyomban kipróbálhatja gyermekével. A többször elismételt mondókákkal és a játékélménnyel hazatérve pedig már mindenki önállóan játszhatja gyermekével újra és újra a foglalkozáson tanultakat. Lehet mondókázni otthon és bárhol, pl. pelenkázás, öltöztetés, tornáztatás, fürdetés, utazás, vásárlás stb. közben, tipegő kortól hintalovazás vagy játszótéri hintáztatás, kirándulás, stb. során is. Előny, ha az édesanya kreatívan és kellő érzékenységgel tud reagálni gyermeke igényeire és a mondókák, dalok kiválasztásakor figyelembe veszi mindkettőjük egyéniségét és habitusát.

A várandós kismamák számára a Belibubáló az ismeretszerzés és a babázásra való lelki ráhangolódás lehetőségét nyújtja. Mindezek mellett természetesen kikapcsolódás és szórakozás is egyben. Főként azoknak ajánlom, akik fontosnak tartják a magzatukkal történő kapcsolatteremtést és akik babájuk születésétől fogva szeretnének vele mondókázni, énekelni, játszani.

Minden Belibubáló foglalkozásnak fő motívumai a bölcsődalok. A bölcső régóta használt bútordarabunk és legősibb szavaink egyike. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy bölcsődalaink is legarchaikusabb műveltségünket idézik.

A ringató énekek szinte végtelenségig énekelhető dallamai jól érzékeltetik az ütempárok második felére jutó hangsúlyait, (testünk, lábunk, karunk jobbra-balra ingását, lüktetését) és a dalocskák egyre jobban halkuló dallamát, be- és kilégzést utánzó, lassuló ritmusát. Ebben a testközelségben egyesülnek a baba és a mama rezgései, amik az imént leírt dallamokkal együtt lüktetnek. Ebből a harmonikus pulzálásból adódik a bölcsődalok nyugtató hatása. Éneklésük közben rendkívül fontos momentumok az egymás szemébe nézés és a meghitt ölelés, simogatás.

Az ölbeli mondókákat már apró kis mozgásokkal kísérjük. Amíg a babák nem ülnek és állnak biztonságosan addig főként fekvő helyzetben, a végtagok ritmikus mozgatásán van a hangsúly.

Például: ököl és bokaütögetők, tapsoltatók, kalapálók, patkolók. Ez kiegészül: arcsimogatókkal, testrajzolgatókkal, cirógatókkal, csiklandozókkal, hintáztatókkal, háton-karban cipelőkkel, vonatozással, tésztadagasztással, libikókázással stb...

A Belibubáló foglalkozások második felében élőzenei kísérettel táncra perdülünk. Természetesen olyan gazdag a magyar néptánchagyomány, hogy könnyen találunk benne skandálásszerű, ringatások ütemét és lüktetését követő táncokat, melyekben nem az ugrások vagy forgások a legfőbb motívumok, hanem a lenthangsúlyos lépések, dobbantások, vonulások, és fordulások. A foglalkozások elején és végén mindig énekelünk és rendszerint mesélek az aktuális népszokásokról. Az elhangzó mondókákat, játékokat és táncrigmusokat pedig lehetőség szerint igazítom az évkör jeles napjaihoz.